A dobhangolás nagymértékben függ a lejátszott zene stílusától. A dzsesszkészletet általában a skála pontos hangmagasságára hangolják, például a perget a gyökérre hangolják, az egyiket az ötödikre, egyet a harmadikra, egyet a gyökérre oktávval alacsonyabbra stb. szintén úgy hangolják, hogy a felső és az alsó fej összhangban legyen egymással. Ez olyan hangot eredményez, amely jól visszhangzik. A dallamosabban játszó jazzdobosok számára (például Joe Morello Dave Brubeck "Take Five" -jához) ez a rezonancia és az intonáció fontosabb a hang számára, mint például egy ritmikusabb dobos, például Buddy Rich.
Egy rock-készletet azonban magasabbra lehet hangolni, mint egy jazz-készletet annak érdekében, hogy minden dob élesebb hangot adjon, kevesebb rezonanciával. A pergőt általában magasabbra hangolják annak érdekében, hogy átvágjanak. A felső és az alsó fejeket néha másképp hangolják az egyes dobokon, úgy, hogy az alsó fej kissé éles vagy kissé lapos a felső fejhez képest. Ez csökkenti a rezonanciát, és támadásorientáltabb hangot adhat a doboknak. Ezt a technikát használják a hang mikrofon célú irányítására is. Egy dob, amelynek alsó feje magasabbra van hangolva, mint a felső fej, a hang nagyobb részét tükrözi felfelé, ami kívánatos lehet attól a hangtól függően, amelyet a mérnök ki akar hozni belőle. Észre fogja venni, hogy a pergő például a rockpályákon hajlamos elpattanni vagy élesen felbukkanni, míg a dzsesszpályákon a pergő inkább jobban énekel. Ez főként a hangolásnak köszönhető.
Ami a számra hangolt dobokkal készült számot illeti, szerintem ez nem szükséges. A dobosok nem hangolják át dobkészleteiket a dalok között, amikor a kulcs megváltozik. Valószínűleg kívánatos, hogy a dobkészlet összhangban legyen önmagával, de nem szükséges dobmintákat válogatni vagy dobokat olyan hangokra hangolni, amelyek illeszkednek a dal akkordváltásaihoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad kipróbálni. Ha ez a hang, amire vágysz, akkor mindenképpen próbáld ki. Csak nem gyakori gyakorlat.